Avagy, ellentétek vonzzåk egymåst? Vagy mégsem?
Nem tudok szemet hunyni a vilĂĄgban a sok kiszolgĂĄltatott Ă©s bĂĄntalmazott nĆi sors felett. Most egy mĂĄsfajta megközelĂtĂ©sbĆl szeretnĂ©k pĂĄr filozĂłfiai gondolatot papĂrra vetni, a nĆi Ă©s fĂ©rfi energiĂĄk talĂĄlkozĂĄsĂĄrĂłl.
A nyers fĂ©rfierĆ megtapasztalĂĄsa.
Az ilyen tapasztalat elĆször nĆisĂ©gĂŒnk ĆsmagjĂĄval kapcsol össze minket. BĂĄrmilyen hihetetlen is. Annyira tömĂ©ny ellenpĂłlus, hogy ösztönösen hozza lĂ©tre ezt a reakciĂłt. Meg lehet mĂĄrtĂłzni benne, fĂŒrdĆzni. De kiteljesedĂ©sig nem juttat. Addig szabad ilyen Ă©lmĂ©nyben maradni, mĂg nem pĂĄrosul hozzĂĄ hiĂĄnyĂ©rzet. IdĆvel el lehet jutni a vesztesĂ©g, kihasznĂĄltsĂĄg, megalĂĄzottsĂĄg, bĂĄntalmazottsĂĄg Ă©rzetig. Mert csak az alsĂł kĂ©t csakrĂĄt indĂtja be. Valahol ez egy illĂșziĂł - jobbnak lĂĄtjuk a mĂ©g Ă©retlen, nyers fĂ©rfit, mint amilyen valĂłjĂĄban. Nem a fĂ©rfit lĂĄtja elsĆdlegesen, hanem azt, ami lehet belĆle. Eleinte a nĆ megĂ©rzi, hogy felismertĂ©k - lĂĄthatĂłvĂĄ vĂĄlt a nĆ a fĂ©rfinak. RĂĄ irĂĄnyul a figyelem, amit termĂ©szetĂ©nĂ©l fogva szomjazik. A nĆi energiĂĄnak ez egyik alap tĂĄplĂĄlĂ©ka, hogy megĂłvjĂĄk, figyelnek rĂĄ. A mĂĄsik ilyen tĂĄplĂĄlĂ©k, hogy Ć tetszik. Az ilyen tĂpusĂș fĂ©rfiak - szeretĆk mindkĂ©t energiĂĄval ellĂĄtjĂĄk a nĆt-egy IDEIG, a sajĂĄt nyers fĂ©rfierejĂŒk lehetĆsĂ©gei Ă©s korlĂĄtai szerint. Sajnos a sajĂĄt kiteljesedetlensĂ©gĂŒk miatt tartĂłsan nem tudjĂĄk fenntartani ezt az ĂĄllapotot a kapcsolatban. Ugyanis a figyelmƱk sajĂĄt vĂĄgyukbĂłl fakad. Csak azĂ©rt figyelnek Ă©s csak azĂ©rt ismernek el, mert cĂ©ljuk van. Valamit el akarnak ezzel az eszközzel Ă©rni. VĂĄgynak a gyönyörre, a testisĂ©gre, a sajĂĄt kiteljesedĂ©sĂŒkre, kielĂ©gĂŒlĂ©sre, birtoklĂĄsra. ValĂłjĂĄban ez a fĂ©rfi Ćsmag, ösztön szint. Ăgy mikor összekapcsolĂłdik a kĂ©t erĆ, valĂłjĂĄban nyers, kiforratlan erĆk felszabadulĂĄsĂĄhoz vezet, ami nĂ©ha szĂŒksĂ©ges, de ritkĂĄn tartĂłs.
A valĂłdi NĆI - FĂRFI összekapcsolĂłdĂĄsnĂĄl mĂĄr mindkettĆ teljesen tisztĂĄban van a sajĂĄt igĂ©nyeivel Ă©s megtanĂthatja ezt az ellenkezĆ nemnek is-elkĂ©rheti. Ăgy, ha megmĂĄrtĂłznak egymĂĄs energiĂĄiban akkor mĂĄr meg is tudjĂĄk tartani azt az Ă©lmĂ©nyt. Nem csak hasznĂĄlni, hanem megsokszorozni, megbecsĂŒlni a szeretetet, tiszteletet, a kapcsolĂłdĂĄs Ă©rtĂ©kĂ©t.
A kulcs, hogy a NĆ a fĂ©rfitĂłl fĂŒggetlenĂŒl is lĂ©tezik. ElĆször egysĂ©gbe kell jönnie önmagĂĄval, hogy a FĂRFI figyelmĂ©t önmagĂĄra fordĂthassa. NĆ a mag, FĂRFI a pajzs.
Hogy lehet az, hogy a NĆ mĂ©gis belebonyolĂłdik kisstĂlĂŒ törtĂ©netekbe a kiforratlan fĂ©rfival? TestĂŒnk misztĂ©riuma a kulcs.
A NĆI TEST MISZTĂRIUMA
NĂ©hĂĄny fĂ©rfi Ă©rti a NĆI testet, de nem Ă©rzi. Mivel Ă©rti, ezĂ©rt nagyon jĂłl bĂĄnik vele. JĂĄtszik testĂŒnk hĂșrjain, mint egy Ă©rzĂ©keny hangszeren. Ez megĂ©rinti a nĆt. ĂnzĆ, ha meg akarja tartani? Birtokolni szeretnĂ©, azt, akitĆl vĂ©gre kap. ĂltalĂĄban az ilyen fĂ©rfi szemĂ©ben van egy pajkos csillogĂĄs, ami jelzi, hogy Ć Ă©rti a nĆi test misztĂ©riumĂĄt. Valami olyan tƱz Ă©g benne, ami ĂĄltal a nĆ egybĆl felismeri. Valahol az ilyen fĂ©rfinak, ez mĂĄr - mĂĄr kĂŒldetĂ©sĂ©vĂ© vĂĄlik, hogy jĂĄtsszon a nĆvel. MegĂzleltetve vele sajĂĄt testĂ©nek ĂzĂ©t. Gondot ebben ott lĂĄtok, hogy Ă©rti, de tovĂĄbbra sem Ă©rzi. EzĂ©rt jĂĄtszik. Ma velem, holnap vele. Mindennap a NĆkkel. BelĂŒl szinte Ășgy Ă©rzi kĂŒldetĂ©st teljesĂt, ha minĂ©l több nĆt Ă©rint meg Ă©s tanĂt meg sajĂĄt teste lĂ©nyegĂ©re. Ăgy Ă©rzi ezzel a tökĂ©letessĂ©ggel sok nĆt kell megajĂĄndĂ©koznia, nem tarthatja meg egynek. EzĂ©rt elkötelezĆdni csak lĂĄtszĂłlag tud. JĂł szeretĆ az ilyen fĂ©rfi, de sosem lesz belĆle tĂĄrs. A nĆk mĂ©gis ösztönösen vonzĂłdnak az ilyen fĂ©rfihoz. Ărzik a tĂŒzet, ami lelkĂŒkben szunnyad. Az ilyen fĂ©rfiakba lehet a legjobban, leghalĂĄlosabban beleszeretni. A titok pedig nem a fĂ©rfi lĂ©nyĂ©ben van, hanem a nĆben. Mert a nĆ ilyenkor valĂłjĂĄban azĂ©rt szeret bele ennyire ebbe a fĂ©rfiba, mert lĂ©nye misztĂ©riumĂĄhoz kerĂŒl ĂĄltala közelebb. Ahhoz közĂ©pponthoz, amelyet kislĂĄnykora Ăłta a vilĂĄg csak elfelejtetni akart vele. Egy fĂ©rfi minĂ©l jobban emlĂ©kezteti Ćt-a nĆt - megfosztott lĂ©nyegĂ©re, annĂĄl inkĂĄbb, ragaszkodni fog hozzĂĄ. A fĂ©rfi pedig annĂĄl inkĂĄbb visszaĂ©lhet ezzel.
Az istennĆ mĂĄr tudja sajĂĄt misztĂ©riumĂĄt, Ć mĂ©ltĂł ellenfele lehet az ilyen fĂ©rfinak. Mert ebben a felĂĄllĂĄsban Ć tanĂthatja fĂ©rfit többre, mint a test szava. Megmutathatja neki mi az, amit (mĂ©g) nem Ă©rez. Ăs itt az ilyen fĂ©rfi elesik, egoja megsemmisĂŒl, beavatott lesz FĂRFIVĂ.
IstennĂ© kell vĂĄlnia, hogy mĂ©ltĂł tĂĄrsa legyen egy IstennĆnek, de ha megtörtĂ©nik, olyan szerelemre lelnek, ami tĂ©nyleg pĂĄratlan. A NĆ kĂ©pes beavatni a fĂ©rfit, hogy az meghaladja a sajĂĄt halandĂł Ă©s gyarlĂł Ă©njĂ©t. VisszavezettetĂ©st kap a NĆ ĂĄltal a sajĂĄt szellemi öröklĂ©tĂ©be. Ez egy nehĂ©z folyamat, ahol a fĂ©rfinak ki kell bĂrnia azokat a fĂĄzisokat, amikor a rĂ©gi eszköztĂĄra mĂĄr nem mƱködik, Ășj eszköztĂĄra pedig mĂ©g nincs.
LegĂ©rtĂ©kesebb kapcsolataink akkor szĂŒletnek, amikor meghalnak az illĂșziĂłink, Ă©s önismeretĂŒnk mĂĄs szintre kerĂŒl!
Salamon Laura
Lolaverzum és Atlantisz emlékezete
Ha tetszett cikkĂŒnk, olvasd el ezeket is: