Életemben először Atlantiszról édesapámtól hallottam. Gyerek fejjel szájtátva hallgattam az apu elbeszélését arról a civilizációról, mely fejlettsége ellenére, önmagát sodorta bajba, özönvizet generálva pusztította el társadalmát. A titokzatos földrész teljesen víz alá süllyedt és eltűnt a kontinensek közül.
Tinédzser koromban tisztán érzékelő képességem kezdett szépen keretbe rendeződni, ami gyerekkén inkább ösztönös módon működött, ekkor elkezdett szépen felcímkézett definíciókkal alátámasztott belső erővé változni. Ekkor kezdtem el szörfözni a láthatatlan világ rejtelmeiben. Tudásszomjam végtelen volt. Így kerültem közelebb Atlantisz energiáinak létezéséhez. Kapargattam a felszínt. A föld energetikai légkörében nagyon sok információ lenyomat maradt. Ezekből próbáltam információt nyerni. Talán mondanom sem kell, nem elégítette ki kíváncsiságomat.
Amit lehetett, elolvastam a témában, de a hiányérzetem megmaradt. Mindig az az érzés maradt, hogy körbe járják a témát, de a lényeg elsikkad.
Angyal kommunikációs tanfolyamra vezetett tovább az utam. Itt ismét előkerült Atlantisz és az atlantiszi angyalok tábora. A tanfolyam végére megvilágosodtam, hogy amit ösztönösen művelek, azt tanítják angyal kommunikációnak. Így világosodtam meg, hogy az angyalok mindig is jelen voltak az életemben. Ettől a ponttól kedve még tudatosabban próbáltam bevonni őket hétköznapjaimba és együttműködni.
Lassan körvonalazódott bennem Atlantisz: szimbólumai, angyalai, kristály tudása, de ez még mindig nem volt elég.
Rá kellett lépnem az önismeret ösvényére és bejárni azt a közel 20 évet a saját életutammal, érzelmi és tudati tapasztalataimmal.
Meditációs foglalkozásaimon számtalanszor nyílt meg az atlantiszi kapu és szinte csoportos „fantasy utazásban” tudtunk részt venni. Társaimtól is sok-sok kiegészítő információt kaptam. Köszönet érte!
2016 Januárjában ültem kis lakásom szobácskájában, mikor hihetetlen ihlet szállt meg. Elmémben meneteltek a szavak, kezem már-már szinte lassú volt, hogy kivitelezze a jegyzetelést. Megszállottságig belefolytam ebbe a csatornába. Szívem zakatolt az izgatottságtól, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy terelést és támogatást kapok a z Univerzumtól. Párhuzamosan pedig éreztem a felelősséget is, hogy „tisztán” kell lehoznom minden információt. Megküzdve emberi korlátaimmal.
Ebben az extázisban csücsülve órákon át csak jegyzeteltem. Alig hittem el, de végtelenül élveztem a folyamatot.
Egyszer csak eljött a pont, tudtam, hogy a tovább haladáshoz, látnom kell a játék mezejét. A jegyzetekben szavak szintjén ott voltak a kulcs kifejezések: szabad körforgás mezeje, lélek ösvény…. de hirtelen szükségem volt az ábrára.
Metatron arkangyal sietett segítségemre, hozta a híres kockáját és bátorított, csak hangolódjak rá, a szakrális geometria meg fogja mutatni nekem a „pályát”. Skicceket készítettem szabad kézzel. Minden vázlat után ösztönösen tudtam, mi nem jó. Addig javítottam, míg meg nem született bennem az egységélmény a pályámmal.
Ekkor téptem fel a kreatív szekrényemet, szembesülve, se körzőm, se papírom, vonalzóm is csak pici, szóval semmi eszközöm a művelet folytatásához. Súlyos lakadás. Vészcsengő. Tudtam nem szabad megszakítanom a csatornát és a lendületet.
Kétségbeesve hívtam fel egyik barátnőmet, hogy kiöntsem lelkem:
„Itt ülök fülig csatornában, nyomatnom kéne a haladást, de nincs eszközöm - és már este 9óra körül volt - az árkád is becsukott”
Barátnő válasza –„ Ne mozdulj, jövök!”
Taxiba pattant és jött. Hozott papírt, körzőt, vonalzót, akvarell színes ceruzákat. Örök hálám érte!
Hajnalig folytattam az alkotást.
A játék keret rendszere kb 4 nap alatt született meg.
A részletkidolgozásokon további egy évig dolgozgattam. (Itt fontos megjegyeznem, hogy főállású munka mellett csak esténként és hétvégéken tudtam vele foglalkozni, azt se mindig.)
Jelenleg a játék, így egy évvel a megszületése után, tovább növöget, nyomdába kerül és arra vár szárnyait kitárva életre kelhessen és meghódítsa a szíveket!
Az alkotás folyamatában hatalmas felismeréseim voltak.
Folyton vissza akartam menni Atlantiszba, mint valami őshazába, azt akartam és úgy, olyan formában, mint ami ott akkor volt. Kielégítetlen vágy hajtott, azzá válni, ami ott voltam.
Ez a megközelítés téves!!! Atlantisz egy letűnt kor, melynek helye és ideje volt.
Itt ma a jelenben, nekünk nem vissza menve kell élni Atlantiszt, hanem ÚJRAALKOTNI a ránk örökített tudással.
Ennek a folyamatnak egy lépése ez a játék is!
Ezért 21ik századi energiákhoz alkalmazkodott, a jelenkor emberének problémáira alkalmaz egy ősi magasan fejlett tudást és tapasztalatot – egység élményre hangol!