Nárcisztikus (fn.)
Gondolkodás nélkül a szemedbe hazudik, és semmit sem tehetsz ellene. Valójában a hazugság az ő igazsága. És te elhiszed.
Mindig jelen vannak – őket látod a mozivásznon, olvasod a könyveiket, nekik szurkolsz a versenyeken, rájuk szavazol, nevetsz a vicceiken, rajongasz a magabiztosságukért…
Lehet, hogy ők állítottak talpra, mikor a padlón voltál; segítő kezet nyújtottak, mikor szükséged volt rá; megnevettettek, mikor szomorú voltál; meghallgattak, és ettől jobban érezted magad. Persze, hogy felismered őket… Ők inspirálnak, ők a megmentőid, a szerelmeid, a barátaid.
Ugyanakkor lehetnek ők akár a legrosszabb rémálmaid is. Először felemelnek, mert erre van szükséged. Szenvedsz, fájdalomban élsz. Aztán megtörténik a „varázslat” – hirtelen megjelenik a Nárcisztikus, hogy fenekestül felforgassa a világod és jobban érezd magad, csak azért, hogy később ő maga szedjen ízekre.
És te hagyni fogod, hogy megtegye. Engeded, mert már hozzá vagy szokva. Azt mondja, hogy megbízhatatlan, szavahihetetlen, inkompetens és undorító vagy, és te vagy a társadalom szégyene… Ezt így a szemedbe mondja. Úgy érzi, joga van hozzá. Úgy viselkedik, ahogyan ő akar, mindig és mindenhol, totálisan figyelmen kívül hagyva normákat és konvenciókat.
Gondolkodás nélkül a szemedbe hazudik, és semmit sem tehetsz ellene. Valójában a hazugság az ő igazsága. És te elhiszed. Mert egyáltalán nem úgy hangzik, mintha hazudna. Ellenkező esetben ugyanis a végén megkérdőjelezed a saját épelméjűséged. Természetesen teljesen helyénvalónak tekinthető, hiszen bíztál benne, neki adtad az energiádat, beléje vetetted minden álmod és reményed. Belőle meríted az önbizalmad.
Persze mehetsz és panaszkodhatsz róla másoknak – nem fognak hinni neked. Miért? Mert ők még mindig azt a „csodálatos” embert látják, akit a Nárcisztikus mutat. És mit látnak, ha rád néznek? Egy labilis valakit, aki képtelen egyensúlyban tartani az érzéseit. Külső szemlélő számára te vagy az őrült.
Azt mondod, csalódtál bennük? Ugyan, hiszen valójában ők mondhatnák, hogy csalódtak benned. Hiszen te vagy az, aki „lábbal tiporja” a becsületüket. Te frusztrálod őket. Miattad dühöngenek és vesztenek kontrollt. De tudtad, hogy ez a düh erőssé teszi őket és kontrollt ad a kezükbe? Ó, igen. A hazugság nekik is nagyon jól esik.
Akarsz tudni egy titkot? Képesek saját maguk legrosszabb rémálmaivá is válni. Képesek, és azok is. Az életük nem más, mint egy illúzió. Fogalmuk sincs róla, mit tesznek, és miért teszik, amit tesznek. De nem is kutatják az okokat. Gyűlölik, ha megkérdőjelezik a viselkedésüket. Taszítja őket.
Ugyanis a helyzet az, hogy újjáépítik a tényeket és a valóságot. Eljátsszák az illúziót. Szerencséjükre más emberek, úgy tűnik, értékelik őket, így az idők végezetéig élhetnek a maguk teremtette illúziók világában. Miért választottak téged? Mert az ilyen társfüggő embereket használják fel illúzióik varázslatának életben tartásához.
A Nárcisztikus tudja, hogy különbözik, de sosem ismerné be. Itt rejtőzik ellenszenvüknek valódi gyökere. Azért nyom el, mert irigy rád. Irigy rád, mert valójában ő az, aki különbözik, és ez megrémiszti. Megrémiszti a tudat, hogy mások tökéletesen jól megvannak nélkülük is. Ez a legnagyobb félelmük. Épp ezért játsszák a hazugságok és manipulációk kisded játékát, s csalják velük csapdába az embereket.
A kérdés az: Te hagyod magad?
Lolaverzum részére
Steierlein Alexa tollából