Ezt már régen meg akartam osztani. Hogyan legyünk kiegyensúlyozottak egy olyan világban, ahol elveszik tőlünk azt a forrást, azt az egyetlen forrást, amellyel az univerzumhoz (önmagunkhoz és egymáshoz) kapcsolódunk?!! Hogyan töltsük magunkat, ha eleve fogalom zavarban növünk fel? És ez a valami amiről beszélek, azaz önszeretet.
Amikor az önpillér kártyákon dolgoztam, néha megnéztem, hogy az adott szóról, melyet épp kidolgoztam, mit mond az értelmező szótár?!
Döbbenten vettem észre, hogy olyan hogy önszeretet nincs, illetve az egoizmus szóval össze van mosva.
Hát kérem az önszeretetnek semmi köze az egoizmushoz! Az egy halk harmónia önmagunkkal, egy csendes békesség belül, áramlás, mikor tudom, hogy szerethetek, és szeretve vagyok, amikor az adok és kapok egyensúlyba kerül, egy erős szövetség a maggal belül, szeretet alapon és nem félelem alapon működő élet, teli tank, befogadás képessége.
Az önszeretet hiányában bizonytalanok vagyunk, nem merünk magabiztosak, elégedettek lenni, mert nincs ami összekössön bennünket a maggal. Mert bizony az a szeretet, amit önmagunkkal kell kezdeni.....hogy aztán megoszthassuk
Ne engedjük, hogy külső hatások elvegyék ezt tőlünk!
Még ehhez a bejegyzésemhez jut eszembe, hogy az önzésben, nem érdekel a másik, csak saját magam. Viszont önszeretetben ez nem feltétlen van így. Attól, hogy gyengéd vagyok magammal, még nagyon is érdekel, hogy mi van a többiekkel. A kettő nem ugyanaz. Önszeretetben tisztelhetem a saját és mások határait egyaránt!