Gondoltál valaha is úgy a szeretetre, mint ami teret és szabadságot biztosít számodra? Hogyan hathat a személyes teredre?
Érdekes gondolat, igaz?
A szeretet alapon működés, kizárja a félelem alapon működést. Hirtelen a hiányból és a hiányosságból többlet és erősség lehet, csupán az által, ahogyan tekintünk a dolgokra.
Vegyünk néhány egyszerű hétköznapi példát.
Hányszor szorongunk amiatt, hogy vajon meg fogunk e felelni? Elég jó leszek-e? Amit leteszek az asztalra, az a teljesítmény összhangban lesz-e, az elvárttal?
Miközben azt elfelejtjük, hogy van bennünk egy isteni szikra, ami egyedivé tesz bennünket. Amit csak mi tudunk, úgy, azzal az eszköztárral, egyéniséggel, egyediséggel. Hajlamosak vagyunk elfelejteni önnön magunk csodáját. Tudásunkat, erényeinket feláldozzuk a félelem oltárán. Csak így sokkal nehezebb ám, helyt állni. Sokkal fárasztóbb. Azt lesni, hogyan fogunk megfelelni, a helyett, hogy tudatosítanánk, valamiért a feladat megtalált bennünket, valamiért kiválasztattunk rá és merni önmagunk lenni benne. Bízva eszközeinkben és elhinni, hogy képes vagyok rá. Ez mélyen összefügg az önszeretetem megingathatatlanságával. Ha tisztában vagyok önnön csodámmal, akkor már nem én akarok megfelelni a feladatnak, hanem azt vizsgálom, a feladat megfelel –e nekem?
Nézzünk egy másik példát. Amikor arra vágyom, hogy környezet szeressen. Figyelek minden apró rezdülésre, visszacsatolásra, szomjazom a válaszokat a belső kérdésekre. Kedvelnek? Fontos vagyok? Vagy csak kihasználnak? Elbizonytalanodom. Bezárkózom. Saját világomban minden a helyén van. Megszületik az elvárás, a másik ehhez igazodjon. Ha nem tud, nem szeret. A bizonytalanság pedig csak fokozódik és jönnek a pofonok, konfliktus helyzetek. Pedig, ha megfigyelem, a bezárkózásom nem enged szeretet alapon működni. Óvatosság és bizalmatlanság jellemez. Vastag határok. Ezáltal a kapcsolataimban is ezek mentén kapcsolódom. A bizonytalan pedig bizonytalan végkifejletet teremt. Határok és szükségletek nem elégülnek ki. Azon tudok változtatni, hogy a saját önismeretemen keresztül megszeretem magam és rögtön a határok és szükségletek helyére kerülésével pik-pak rend lesz. Szeretet és tér az életemben. Helyemre kerülök, és helyükön lesznek mások is. Nem várok többet, mint amit adni tud. És nem nyújtok többet, mint ami számomra egészséges.
Tételezzük fel az önszeretetem a helyén, hogyan adhat nekem a szeretet még teret?
Tudatosan olyan helyzetekbe megyek bele, melyben a határaim és szükségleteim tiszteletben vannak tartva. Fénylő fáklyaként világítok az önazonosságom miatt, amitől vonzó leszek másoknak. Ez ajtókat és lehetőségeket nyit meg. Nemet mondok, ahol túl nagy árat kérnek tőlem. Ezáltal a nyereségeim tudnak szaporodni. Amivel még több lehetőséget vonzok. A felszabadult lélek pedig bármire képes! Hirtelen megszületik az az élet élmény bárhogy, mindenhogy, a lényeg hogy JÓ!
A szabad lélek szabad társakra lel! Határ a csillagos ég!