Gondolat ébresztő a jóról és rosszról. Társadalmi szerep vállalásunkról. Az Angyal, vagy a Sátán erősebb bennünk - szimbolikusan.

Képes voltam egyedül megszületni. Életre teremni. Kibújni erre világra. Akkor miért gondolom, hogy az előrejutáshoz mások kellenek? Miért gondolom, hogy társ nélkül nem élhetek teljes életet? Miért hiszem el, hogy „addig, amíg…” bizonyos feltételek nem teljesülnek, én nem lehetek teljes? Mások, a társak, barátok csak csatlakozhatnak örömömhöz, bánatomhoz, de alapvetően egyedül születtem. Abban a pillanatban, hogy megszülettem, mindenem megvolt. Meglett a hőn áhított élet. Akk

Gondoltál valaha is úgy a szeretetre, mint ami teret és szabadságot biztosít számodra? Hogyan hathat a személyes teredre? Érdekes gondolat, igaz? A szeretet alapon működés, kizárja a félelem alapon működést. Hirtelen a hiányból és a hiányosságból többlet és erősség lehet, csupán az által, ahogyan tekintünk a dolgokra. Vegyünk néhány egyszerű hétköznapi példát. Hányszor szorongunk amiatt, hogy vajon meg fogunk e felelni? Elég jó leszek-e? Amit leteszek az asztalra, az a teljes

Végre vége a napnak. Csak úgy vagyok. Indulok haza. Fejemben még kattog az elvégzett és a holnapra áttolt teendők listája. Gondolatban kipipálom a nap összes eseményét, soronként. Leltározom a nap történéseit. Felfigyelek tőlem átellenben ülő férfira. Magas, jóképű. Észreveszem. Van bennünk valami közös. Mindketten a telefonunkat szorongatjuk. Eltűnődöm. Vajon ő is egy fontos telefonra vár, mint én? Vajon ő sem akarja, hogy a metró zaja miatt elpasszoljon egy csörgést? Mereng